Hát oh igen, beteg vagyok, nah jó igaz semmi komoly, bár utálom még a komolytalan egyszerűket is. Most köhécselek, hát elég durván, már egy jó ideje. 

Igaz, hogy rohadt jó feküdni az ágyban, inni a forró teát olvasgatni netezni, sms-ezni, de összehasonlíthatatlan, azzal, mikor ki mész, járkálsz, friss levegő megy a tüdődbe, két külön világ. És ez, nem az én világom. Nem az a fajta, kukamaka vagyok, aki bent ül saját légkörében, mindenkit kizár, hanem az a fajta nyílt ember, aki szereti az életet, a társaságot a beszélgetést, a sétát. 

Aki akar élni, aki akar harcolni a túlélésért, az higgyen abban, hogy a betegség nemcsak a kórokozóktól függ, hanem tőle is. Ha mindent megteszünk azért életmódunkkal jó lelki és testi állapotban, hogy élhessünk addig, amíg a lehetőségeink megengedik, annak sokkal jobb az esélye, mint aki feladja.

Most én költhetnék egy idézetet, arról, hogy mi a rosszabb?! Ha betegség, vagy távolság választ el attól aki fontos neked. Nah jó, alap, hogy betegség, mert igy legalább bármikor meglátogathat. nem írtam semmit.

De én most megyek tovább köhécselni pihe puha ágyba, és várni a csodát, hogy elmúljön. :/.